Espoon-Vantaan Teknillinen Ammattikorkeakoulu

Nah, mostan van időm, úgyhogy firkantok is egy-két dolgot így tanévkezdésképpen a suliról.

Azt már említettem, hogy maga az iskola (EVTEK - ez az iskola neve, azaz rövidítése, de ne kérdezzétek mi a teljes neve...) Leppavaaraban van - ez 2 km tőlem, azaz Kilotól. Ez az iskolának az espoo-i része, itt van a media- és information technology oktatás. A másik Vantaaban van, ahol különböző természettudományokhoz tartozó mérnöki képzés folyik - pl biomérnökök, kémikusok, fizikusok stb. De ez a része annyira nem érdekes, mivel az én szakirányom Espooban összpontosul :o)
Maga az iskola épülete nagyon modern. Az egyik szárnyát 1-2 éve adták át. Majd hozok róla fényképeket... De necsak az épület rendkívül modern, hanem maga a berendezése is. Azt mondanom se kell, hogy a szaktantárgyitermek - vagyis jelen esetben, ahova számítógép kell - szvsz a legutolsó technikával vannak felszerelve. Sehol nem lehet látni azokat az óriási monitorokat - mindenhol síkképernyős, lapmonitor figyel. No igen, fussa... Ezekbe a termekbe külön student carddal lehet bejutni. Ezt mindenki kapott az oriention dayen. Végülis egy mágneskártyáról beszélünk, amit lehúzva a terem előtti érzékelő bizbaszon, az ajtó kitárul. Hö! Ezen kívül vannak még az úgynevezett audiotoriumok, amelyek nagyjából az otthoni előadóknak felelnek meg, azzal a különbséggel, hogy kisebbek (sehol nem láttam a sulin belül akkora, 150-200 fős előadókat) és...itt újfent előjön a technic... Az egész falra leereszkedő vászon van elől, az előadó természetesen projektor segítségével prezentálja a mondandóját - ám nem olyan esetlenül, mint még itthon - minden profi és minden flottul megy. Az egész különben úgy néz ki, mint egy kisebb moziterem - és még az ülőalkalmatosságok is igen kényelmesek. És ha már itt tartunk, megemlíteném azt a termet, ahol az angol óráim lesznek. A terem neve magáért beszél (a nagyobb termek el vannak nevezve): Paradise. Bent a diákoknak is (!) iszonyú kényelmes, hatalmas olyan tvnézős fotelek vannak. Kicsit más érzés így tanulni, mint görnyedezve. :o)
Kicsit úgy tűnhet, hogy nézek, mint vidéki kislány a nagyvárosban. Szó sincs erről, hisz tudom, hogy ilyen is van, csak mostmár látom, hogy nem elképzelhetetlen egy emberbaráti iskola megteremtése. Ám sajna azt is látom, hogy mi ezektől fényévekre vagyunk...

No igen a tanárok. De előszöris nézzük, hogy milyen tárgyakat vettem fel?
Két angolt is, a biztonság kedvéért (English Communication 1-2). Hármat akartam, de a harmadik intermadiat szinten van és követelményként írták a "very good knowledge of language"-t. Pedig nagyon szívesen mennék, mert a tanár ír. (nos persze néha olvasni is tud... :oP) Azért majd megpróbálok vele beszélni, mert a másik angol tanárnéni nagyon kedves és aranyos volt - főleg azok után, hogy elmondtam neki, hogy mind a két óráját felvettem.
Finnből is kettőm lesz. Az egyik maga csak a nyelvnek az okítása (Finnish 1), illetve egy másik, ahol kis finn kulturát, szokásokat, történelmet is fogunk tanulni a nyelv mellett (Finnish for Exchange Students) Ez a tanítónéni is nagyon szimpatikus. valamint azt már említettem, hogy rendkívüli md tetszik a finn nyelv!
És akkor a szakmai tárgyak: öt szakmai tárgyam van - ebből 4et ugyanaz a srác tart (srác, mert nem nevezném még nagyon férfinak...), egyet egy olasz exchange teacher...és slussz. Ja, vaalmint egyik tárgynak a laborját egy másik pasi tartja, de ő is max 30 éves. Tehát A srác, aki különben tanár, kicsit Marilyn Mansonra emlékeztett karakterre, ám sokkal szolidabb kiadás, de a talpig fekete stimmel. Talán ilyen lesz Stevie, ha nagy lesz :oP Mindenestre nagyon érdekesek az órái, és nagyjából követhetőek - 2 hónapon belül nem lesz gondom vele... :o) Ja igen...az olasz tanárt még nem tudom milyen, mert ma lett volna olyan órám első körben, de sikerült valahogy átaludnom azt, ahogy csörgött az órám reggel 6kor, így sikeresen háromnegyed 8kor fel is ébredtem - ami esélytelenné tette a bejutásomat Interface Designre. Hö, és hogy halljátok milyen gyönyörűen csengő óráim vannak: "Multimedia Technology and Production", "Web Development", "Media Design and Integration" és "Publishing Tools" valamint a már említett "Interface Design". Jól hangzik, mi? Különben nagyjából egy témakör köré csoportosul az összes, úgyhogy talán ilyen szempontból nem lesz nehéz dolgom - főleg, mert a felét már tanultam magyarul.

Asszem mára bevégeztetett...
Folyt. köv. legközelebb, valami mással...

macskakaparta: koszacica | 17:10

 

Képek

Egyelőre gyors leszek...de gondoltam ne maradjatok Cica nélkül :o) (hm, ego rulz)
Egyelőre csak képeket kaptok a szombati, nuuksioi kirándulásról. Nem az én képeim, de én is rajtuk vagyok - keressétek a zöld kendőt! :o)

Itten van a cím:

[Nuuksio]

Ha rákattintotok a linkre, egy helyre be lehet írni valamit, a jelszót.
Jelszó: nuuksio
Utána úgy néz ki, mintha nem történne semmi, pedig de. Kattintsatok a "GMX MediaCenter starten" gombra, és máris belép a képekhez.
(a képek állítólag csak 30 napig lesznek fenn, úgyhogy tessék igyekezni - hogy mért, nem tudom)

Jó képnézegetést!

macskakaparta: koszacica | 8:39

 

Nuuksio és nyavajgás

Oké, azt hiszem kicsit átértékelem a blogról eddig alkotott véleményemet - miután ma reggel olvasgattam néhányat... Eddig talán kicsit személytelen volt - megpróbálom ezentúl belevinni magamat, a gondolatamat és az azok nyomán keletkező érzéseket.
Ahogy olvastam a többi blogot, naplót, érzés és fájdalom-halmazt, teljesen elvonatkoztattam attól, hogy nem vagyok otthon... Ám félrefordítom a fejem, kinézek az ablakon, és hatalmas mélyzöld fenyőfák törnek az ég felé. Ilyet otthon nem látok. Majd egy katanás, és tudom, valamelyik lakótásam felébredt. Vacak érzés, mert ilyenkor nincs kedem kimenni. Nem azt mondom, hogy félek tőlük, de nem szeretem azt a kínosan egymásra mosolygunk, és tesszük a dolgunkat egy szó nélkül. Mielőtt idejöttem attól féltem leginkább, hogy a lakótársaim lányok lesznek, és nem fogok kijönni velük. Az elmúlt egy hét után messzemenő következtetést nem vonható le, de nagyon úgy fest, hogy ez beigazolódik. És rájöttem, hogy nemcsak azért nem megy a dolog, mert az angolom még gáz (komolyan mondom, én nem hittem volna - illetve sajnos sejtettem -, hogy ez ekkora traumát okoz majd nekem), hanem mert a német Sandrával egyébként se tudnék miről beszélgetni.
Érdekes, ott van Tobias, aki folyékonyan beszél - és mindenről -, őt nem zavarja, és engem se, mert vele meg akarom magam értetni. Meg egy csomó mindenki mással - például ott van az egyik tutorom, Lauri. Először nagyon furcsa srácnak gondoltam, de kiderült, hogy nagyon aranyos és közvetlen. Látja, hogy kicst nehéz nekem, és segít. És mindenkin ezt tapasztalom, kivéve Sandrán...

A tegnapi nap egyébiránt egész jó volt...(az este nem annyira, de mit lehet tenni)
A finn kurzusosokkal kirándulni voltunk egy közeli erdőben, tájvédelmi parkban, Nuuksioban. Már ez a csoport is olyan, ahol vannak az embernek támpontjai - tudja hová kell nézni, kihez kell fordulni, ha egy bíztató mosolyt szeretne kapni. Van például 3 sztrák srác - a maguk módján mindhárom kicsit fura, de aranyosak. Akkor ott van még egy német srác, Nils. Úgy képzeljétek el, hogy a srác kiköpött Lamorak-hasonmás...és nemcsak arcra, még a gesztusai, mozdulatai is. :o) Ő is egy ilyen támpont - s például tegnap mikor az erdőben látta, hogy fáztam (mert hirtelen föltámadt a szél), odaadta a kabátját. Meg aztán tegnap ismertm meg jobban egy ugandai fiút, Petert, akin meg kifejezetten láttam, hogy próbál segíteni, hogy minél könnyebben menjen a nyelv. És figyelt, és én tudtam mesélni és beszélni - igaz tele hibával, és annak a 12 tetves igeidőnek a tökéletes mellőzésével (nem tudok valahogy elvonatkoztatni a magyarban használt csupán 3tól), de beszéltem. Vicces, hogy erről beszélek, és erről áradozom, mi? (Morgana, ugye, még Te is kuncogsz - hisz nem olyan vészes, mi? A francokat nem. Piszkosul nehéz - nekem. És mindenki miondja, hogy belejövök, és hogy karácsonyra már teljesen perfect leszek - de én nem ezt érzem. Ha erre kell gondolnom, mindig van bennem egy fájdalommal teli rossz érzés) Oké-oké, elég az önsajnálatból, és össze kell magamat szednem!

El nem tudjátok képzelni, hogy milyen elképeztően gyönyörű volt az az erdő! Hatalmas, lélegzetelállítóan magas fák, mindenhol moha, és természetes csend - az erdő morajával, zenéjével, dallamával. Még Áfonyát is találtunk útközben, úgyhogy mindig mikor megálltunk, csak lehajoltunk, és azt csipegettük. :o) Basszus, és elképzeltem, hogy milyen lenne, ha itt lenne a bicóm...ohhh!! Igaz, nincsenek valami magas helyek, de azért nem rossz. Egyetlen bringást láttam az erdőben, aki még valamennyire montisan nézett ki, és látszott rajta, hogy ő tényleg terepen használja a bringát. De egészen addig azt hittem, hogy a bringások ki vannak tiltva az erdőből, mert sehol nem láttam bringanyomot. Ezek szerint nem...

Na jó, nem nyavikolok tovább, hisz azért mégse olyan rossz itten nekem, nemde?! Azért ismertek... :oP
Azért egy pici nyüff... Annyira hiányzik, hogy legszívesebben hazáig rohannék, hogy szorosan magamhoz öleljem, és érezzem, hogy ő is óvón magához húz. Egyben vacak, és egyben jó érzés...hmmm...

macskakaparta: koszacica | 11:04

 

Első napok

Végre itthon is van netem, így kicsit könnyebb lesz írogatni ezt a kis blogocskát... :o)

Na nézzük, mik is történtek, amíg nem írtam - vagyis az elmúlt 4 napban.

Az első napomat nagyjából leírtam, illetve csupán az este maradt ki, mikor megérkezett az egyik lakótársnőm... Akkor egész jó fejnek tűnt a német Sandra, ám mostanra..hmmm...nem is tudom. Olyan furcsa - de csak velem. Valahogy nem tud mit kezdeni vele, hogy kissé vacak az angolom... Mindegy. Vagy megszokik, vagy megszökik, de hogy én nem megyek sehova, az is fix! :o) A másik lány egy - asszem - malajziai. Ő sokkal aranyosabbnak tűnik. Vele többet is beszélgettem, pedig ő tegnap érkezett.
Apropó tegnap. Tegnap volt az ún. oriention dayünk, ahol elmondtak minden hasznos infot a suliról, meg Finnországról. A suli rendkívül tetszik. Nagyon modern, tök jól fölszerelt, és nagyon meleg fogadtatásban volt részünk - és mindenki nagyon kedves! Ezen a napon derült ki a bemutatkozásnál, hogy összesen 4en vagyunk itt magyarok. Á az a vicces, hogy még a magyarokkal is angolul beszélgetünk - ad1 ne rekeszünk ki senkit a beszélgetésből, ad2 gyorsabban tanuljak, és könnyebben belejöjjek - bár gondolom nemcsak én. Az egyik srác tegnap nagyon kedvesen megbuherálta az internetemet, mivel az nem volt hajlandó kapcsolódni. De mostmár minden oké! :o)
Itt ismertem meg még néhány németet és egy pár franciát. Az egyik német srác (Tobias) és egy másik német lány nagyon aranyosak. Tobi tök jó fej (nem olyan mint a Sandra) - emberszámba vesz, attól függetlenül, hogy nem beszélek valami jól. Szerintem át tudja érezni, mivel mesélte, hogy ő is volt ilyen szituban, mikor Amszterdamban volt 7 hónapig, ő is úgy kezdte, hogy vacak volt az angolja - most perfect. Tök aranyosan megnyugtatott, hogy bele fogok jönni. Tegnap vele, meg még néhány other exchange studenttel partyztunk kicsit Helsinkiben. Mivel tegnap volt az ún. "Night of Arts", ami leginkább a "Múzeumok Éjszakájához" hasonlít, megspékelve némi party feelinggel. Mi egy koktél partyn voltunk, ahol sajna nagyon drága volt egy koktél (6 €), így csak egyet ittam - bár érzésem szerint, jobb, hogy nem volt több pénzem... :oP Ez egy abszintos, almaszirupos koktél volt - I liked it! nyam-nyam! Majd átzarándokoltunk a egy pubba, ahol nagyon kellemes kis finn kocsmazene ment. 2re sikerült is hazaérkeznem...

És, milyen spórolós dög vagyok. Mivel 1 vonatmegállóra lakom a sulitol, ám a vonat csak oda 2 euro környeken van. Így egy oda-vissza út 4 €. És ha azt nézzük, hogy tegnap kétszer voltam bent Leppavaaraban (ahol a suli van és a supermarket - én Kiloban lakom - de mindkettő Espoo része, kicsit bonyolult), az már 8 euro lett volna - ami annyira nem vicces. Így valszeg gyalogolni fogok legtöbb esetben, és csak, ha nagyon muszály, megyek vonattal. Nem olyan vészes, 2 km - de azért jól jonne valami kétkerekű drótcsacsi... Bár annak kicsit örülök, hogy nem költöttem olyan rengeteg pénzt arra, hogy kihozzam, mivel - feltételezéseimmel ellentétben - ez nem egy mountain bike paradicsom, mivel igen laposka szegénykém.
No és néha bliccelni szoktam... :oP Például ebben Tobiasban nagyszerű társra találtam...

Ja igen, két fontos dolog:
Ha csiga postás levelet szeretnétek küldeni, esetleg galambot, baglyot, sirályt, akkor azt a következő címre tegyétek:

Kilonrinne 10/E 111, Espoo 02610, Finland

A másik, van nekem egy finn telefonszámom is - ezt csak azért adom meg, hogy tudjátok, hogyha írok, akkor az én vagyok... Különben Ti nyugodtan írjatok a magyar - eddig jól megszokott - számomra, mert azt is megkapom azonnal (két telefon van idekint velem). Ám valószínű, hogy én a finnről fogok válaszolni. Csak jó, ha tudjátok.

+358 41 494-37-43

Ja, igen, még valami... Kérek sok-sok, hosszú e-mail levélkét!!! :o)

Puszi a kobakotokra!

macskakaparta: koszacica | 17:56

 

Itt vagyok

Udvözlet innen, a kisse hideg Eszakrol!

Tegnap sikeresen megerkeztem. A repteren a bucsuzas kicsit nyufisre sikerult, de aztan mär gyorsan peregtek az esemenyek. Felszälltam a gepre, es Loth; mindent megettem, amit elem tettek :o) De az ejszakai 4 oras alväs miatt valahogy älomba merultem, es mär csak akkor ebredtem fel, mikor elkezdtunk ereszkedni, igy alkalmam volt folulrol megcsodalni a tengert, az sotetzöld erdöket, a kis tavacskäkat, tengerszemeket. Hm, gyönyöru volt! Majd pär percen belul landoltunk is. (senki ne haragudjon, hogy nem irtam smst - nagyon prozai oka volt; penzhiänz a kärtyämon.

Kierve a hatalmas csomagokkal ket helyi sräc värt (ok a "tutor"-ok, akik kalauzoljak a cserediakokat) - ahogy a filmekben: tartottäk a "Csäväs Viki" feliratu lapocskät. Mindenkinek igaza volt, aki azt mondta, hogy a finnek nagyon kedvesek - mert tenyleg azok voltak. Hazafuvaroztak a szälläsomra, majd megbeszeltuk, hogy egy ora mulva ertem jönnek, es megyunk motorozni. :o) Megneztuk Helsinkit egy kicsit, meg fagyiztunk - es mellekesen majd' megfagytam...
A szälläs kulonben nagyon jo. Bär meg nem volt idöm felfedezni a környeket, mindenesetre egy vonatällomäsra van a sulitol - de a vällalkozokedvuek gyalog is mehetnek, hisz csak mäsfel kilometer. (A cimet majd megirom, amint pontosan megtudom...) Ja, es - szerintem - egyelore egyedul vagyok a lakasban... Nagyon furcsa volt ma felkelni: zuhanyzas, reggeli keszites, tea - es akkor meg ki kene talalni, hogy mit veszek fel...es jaj, mär el ekllett volna indulnom... Szerencse, hogy a tutorom eretem jott kocsival, igy sikerult nem elkesnem, es meg ay international officeba is be tudtam menni.

A mai nap egyelore a finn nyelv jegyeben telt - mivel most egy 1 hetes intenziv nyelvtanfolyamon veszek reszt.

A többiröl majd kicsit kesöbb...

macskakaparta: koszacica | 13:36

 

Utolsó...

Ez az utolsó üzenet a palackban innen kis hazánkból. Holnap már a nagy, messzi Finnhonban leszek...sőt örüljetek, mert nekem már hétfőn kezdődik a suli... :o)
Ma megtettem az utolsó kilométereket a bringával, és hű drótcsacsimat most fuvaroztam haza - vagy ő engem? De ez mindegy is.
A lényeg: sokan kérdeztétek, hogy mikor indul a repülő. Nos, a gépmadár holnap 12:30kor száll fel Ferihegy 2B-ről. Ezt azt jelenti, hogy én már 11-kor kint leszek.
Ígérjétek meg, hogy jók/rosszak lesztek. Én meg megígérem, hogy szorgalmasan írogatom majd ezt a kis blogot. Jó? Persze, hogy jó...

macskakaparta: koszacica | 18:51

 

Sártenger és napfényfürdő

Amíg sokan Pécsen voltatok, addig én megjártam a Bakonyt...

Most értem haza az nagy Észak-Dunántúli Közép-hegységünkből...hm, nagyon kellemesen éreztük/éreztem magamat! :o)
Ugye, hatalmas biciklizésnek indult az egész. Sajnos abból a hatalmas biciklizésből - az erdőben - lett icurka-picurka biciklizés, ami hatalmas élménnyel volt. Akkora, de akkora sár és eső volt, hogy el se tudjátok képzelni. Személy sezrint én, csetlettem-botlottam a bringával - köszönhetően a kopott bütykös gumimnak, a V-fékemnek (ami nem tárcsa :oP)...no és, hogy a valóságot is tudjátok, ne csak a kifogást: béna voltam - bár Egyesek szerint nem... :o) Az erdőből kiérve találtunk egy tavacskát, amit egy patak táplált - így nagy bringa suvickolás kezdődött - aminek a végén én, valahogy, a vízben landoltam, ruhástul - legalább lemostam magamról a sarat. Nagy élmény volt ez a sár dagasztás - mindenkinek ajánlom!
A másnap már biciklizés szempontjából jobbra sikerült - bár ezzel nem azt akartam mondani, hogy az előzőt nem élveztem... "Kicsit" többet mentünk - 55 km - bár ezt mind betonon, mert sajnos az erdő a víztől és a sártól járhatatlan volt, és nekünk még abban a gúnyában haza kellett utaznunk, így nem ártott, ha nem úgy nézünk ki, mint a kismalacok. De sebaj, mert erősödtünk és izmosodtunk :oP

ui: mindenki biciklizzen sokat!

macskakaparta: koszacica | 19:53

 

Kettősség...

Jéé, ma péntek van, és ráadásul 13 - és az Olimpia megnyitója...

Vészesen közeledik az elutazásom napja, és meg kell hagyni kellőképpen elkezdtem izgulni. Még csak félve gondoltam bele, hogy majd 1 hét - pontosabban 9 nap - múlva, fölszállok egy repülőre, és csak 4 hónap után látok mindenkit viszont. Egyben nagyon ijesztő a gondolat, hogy "én" "ott", a nagy messziben, egyedül... A másik fele, meg nagyon jó, mert azt hiszem tudom magamról, hogy elég nyílt, vidám vagyok ahhoz, hogy ne legyen nagy gond a beilleszkedés, barátkozás. Az angol se lesz olyan vészes, mint gondoltam, és talán nem kell Szibériában havat lapátolnom... :o) Furcsa ez a kettős érzés; úgy mennék, és úgy maradnék!
Az elmúlt napokban elbúcsúztam a Petitől - 4 hónapra. Olyan különös dolog, amikor ilyen hosszú időre megy el az ember, az utolsó pillanat, amikor a tekintetetek még találkozik, örökre az emlékezetedbe vésődik. Remélem mindannyiótokról lesz egy ilyen képem...

Most elutazok még pár napra a Bakonyba, kikapcsolódni, biciklizni...élvezni az életet, és magamba szívni mindazt, amit 4 hónapig nem érezhetek...nyüff. :o)

macskakaparta: koszacica | 14:40

  Szióka Mindenki!

Morgana után szabadon... :o)
Itt olvashatjátok az elkövetkezendő hónap - mely a majré és az észvesztés jegyében fog már zajlani -, valamint az azt követő 4 hónap történéseit fogja taglalni. Megpróbálok mindent elmesélni, ami velem történik odakinn, külhonban, Finnország fővárosa mellett, Espooban. És, hogy mit fogok kint csinálni? Tanulni. Bizony! :o) És még mit? Hmmm...remélem sok érdekes, izgalmas helyen lesz lehetőségem megfordulni, és remélem sok érdekes, barátságos embert ismerhetek majd meg.
Előljáróban ennyit...a többit majd folyamatosan.
Azért Ti is írhattok nekem emilkét... *cica szépen néz*

Cicapussz!

macskakaparta: koszacica | 19:42