Ezt elkúrtam. De megpróbálok magamnak nem hazudni...

Szerintem ez már így marad. Köztem, és drága blogom között. Hébe-hóba meglátogatom, nosztalgiázok, történik valami írok-írogatok - hol többet, hol kevesebbet -, aztán megint szünet. Eltelt egy nyár. Elsô nyár, amikor végig dolgoztam, és a szeptember sem hozta meg a hôn áhított láblógázós fôiskolai szemesztert - mivel olyanom már nincs. Innentôl kezdve, végérvényesen dolgozó macska lettem. Egy pénzhajhászó istencsapása, aki az élet élvezetéért él. Beismerem. Szerintem ez az,a mit senki nem tudott rólam. Addig mindenkinek könnyû, amíg anyuci-apuci eltartja, de amint odakerül, hogy a megszokott életszínvonalat kell fenn tartania, már bajban van. Két lehetôség van: beletörôdik, hogy neki egyelôre csak ennyi jár, vagy megszakad, dolgozik, keres minden lehetôséget, hogy pénzt - minél több pénzt szerezzen. Noh, ez utobbi vagyok én. Egy pénzéhes dög, akinek az álmai megvalósításához szüksége van erre. És örülök, hogy egy hasonszôrû társra leltem. Különbözôek vagyunk ugyan, de ugyanarra tartunk - elég határozottan. Már másfél éve :o) Azért kíváncsi vagyok azokra az emberekre, akik azt hazudják, hogy nekik aztán nem számít a pénz. Höhö. Akkor adja nekem... Mindenki hazudik. Vagy csak magának, vagy másnak is. Pont ezért nem értem, hogy miért vannak felháborodva a mai politikai életen. "Elkúrtuk" - hát istenem. Mindenki saját szerencséjének kovácsa, tartja a mondás. Mostanra ez átértelmezôdöt - igen, csak úgy magától. Mostanra senki nem hibás, felelôs a saját életéért csak a vezetés, csak a kormány, csak bárki más - csupán ô nem. Istenem! Ébredj paraszt! És talán kezd el építeni az életedet! Noh, mindegy, mert a butaság tobzódik ebben a "kurva országban". Hallani a villamoson, az utcán, a közértben. És senki sem veszi észre, hogy egyik sem jobb a másiknál. Mindenki a sajátját védi, a másikat szapulja - elbeszélnek egymás mellett, és a saját hangjuktól a másikat meg se hallják - még ha jót mond, akkor sem. Beteg ország.
macskakaparta: koszacica | 10:58