Paprikás pihi

Túléltünk mindent, ami kellett. Ma megérdemelten pihizem - itthon [álszabit vettem ki - én ma egész nap vizsgázom...szegény cica... :o)]

Tegnap kaptam kézben szakdolgozatomat a tanszékvezetőtől, azzal az üzenettel rajta: "Javítás után köthető" Megcsináltam. Hehe. Pontosabban még ki kéne javítani... Három hét múlva mindenen túl vagyok. Nagyon várom már, mert amióta ez van nincs időm se bringázni, se kutyázni, se pókerezni. Ezen változtatni kell. Hogy leszek így póker-világbajnok? Apropó, múltkor amikor nem akartam menni bringázni, mentem. És annyira, de annyira nem bántam meg... :o)

Kell egy sütő. Pontosabban kell 124 ezer forint, h meg tudjuk venni a sütőt. Van már szuperzöld falunk, mozaikos fürdőszobánk, de nincs sütőnk. Amióta ideköltöztünk nincs. Volt egy. Egy igen régi darab. Ha jól figyeltek az 50es években készült filmekben lehet olyanokat látni. No mi attól megszabadultunk. Szerintem nektek se lett volna hozzá bizodalmatok. Így bármi van, bárki jön [mert társadalmi életet azért kell élni], szüleimhez kell átjárnom sütni-főzni. Legutóbbi esetben nem jött senki...csupán valaki 27 éves lett. És ez a valaki nagyon szereti a paprikás csirkét. [Anyukám jóvoltából - aki a húst vette] ez sertés paprikás lett. Felettébb izgalmas volt a nagy fazékkal és a tál nokedlivel átszambázni hozzánk. Persze, mert eddig mindig az volt, én megfőztem, ő odaállt a kocsival, beraktuk, azt' csá'. És ami a legdühítőbb volt az egészben...elkéstem. Ő már itthon volt, mire én hazaértem vele. Szóval asszem ez jeles példája, hogy hogy ne csináljunk meglepetést.

macskakaparta: koszacica | 16:42