Ha befejezetem

Ha befejeztem ezt az átkozott - és mostmár minden gondolatomba és álmomba bekúszó - szakdolgozatot, asszem kezdenem kell valamit az életemmel, még úgyis, hogy tudom, hogy - majdnem biztosan - elhagyom május elsejével a helyet, melyet most a munkahelyemnek nevezek, és átpártálok valami fenköltebbhez, valami teljesebbhez, valami munkahely szagúbbhoz. Valahova, ahol megbecsülik az embert és az ő munkáját, ahol a magamfajta embercsíra tanulni és fejlődni tud. De nemcsak a szépérzékemet szeretném ezáltal fejleszteni. Benyomások kellenek, sok-sok apró rezdülés, ami most hiányzik az önállóvá érő életemből. Nap sárga, tűz narancs és élénk fűzöldek a falak, én mégis lassan, de biztosan dolgozóvó nővé avanzsálok, akinek bántja a szemét, ha piszkos a fürdőkád, és pár koszcsík van a gardrób tükörajtóján - olyanná, aki a lakás koszával együtt kiganajozza eddig oly' káoszos, szürreálisan rendes lelkét, nem vigyázva arra, hogy veszélyes dolgot tesz, ha saját magát akarja eltüntetni – mint a koszcsíkokat, porcicákat –, és helyébe mást állítani. Ki kell mennem a szabadba, járnom kell az utanamat, mielőtt végképp itt ragad ez a másik. Szabadnak születtem, és a gondolataim még szabadabnak, így nem hagyhatom őket bezárva.
macskakaparta: koszacica | 14:25