Merre tartunk? - én vezetni...de mit?!

Választásokat nem elemzem. Mindenki volt, aki úgy érezte, hogy ez az egyik legfontosabb a rendszerváltás óta - aki nem az csessze meg! Érzésem szerint a következő négy éven rengeteg minden múlik - többek között, hogy Magyarország mennyire tudja megerősíteni magát az EU-ban, abban a szövetségben, ahol mindenki együtt van, ám mégis mindenki egyedül boldogul. Elkezdhetünk felzárkózni, vagy elmehetünk egy iszonyat rossz irányba, ahonnan nem biztos, hogy van visszaút. Én nem szívesen látnám, ha Szlovákia, Csehország, vagy akár még Horvátország vagy Szlovénia gyorsvonatként húzzon el mellettünk - gazdaságilag, életszínvonal és egyéb területeken. Ezek mind szvsz, így a köveket el lehet pakolni.

Még el se kezdtem konkrétan vezetni tanulni, még le se fullasztottam egyszer se az oktató autóját, már sikerült beégnem nála - úgy, hogy még nem is találkoztunk... Épp anyukámmal sétáltam, amikor a kereszteződésben felbukkant a Kállay autósiskola egyetlen ezüst színű skoda fabiája, amely köztudott, hogy Jozsóé, a legtürelmesebb oktatóé. Mire vikike, mint egy öt éves elkezdett fennhangon "kiabálni", hogy – Ezen az autón fogok tanulni... Mire kedves Jozsó bácsi kiintegetett, és fennhangon köszönt nekem. Szerintem ehhez tehetségem van.

Mondjátok azt, hogy ugye Ti is tudtok hosszú perceket válogatással tölteni a drogériában a wc papíros polc előtt. Ugye! Ugye? Ugye???? Akkor jó, mert akkor csak anyám szerint vagyok beteges... :oP

macskakaparta: koszacica | 18:09