Mosdó-kaland

Nem megszokott közegben lenni, már eleve olyan furcsa érzés. Mikor ismeretlen arcok jönnek veled szembe. Te tudod, hogy nem tartozol közéjük, és sejteni véled, hogy ők is tudják. Na ilyen helyzetben elmenni a női mosdóba - kihívás. [A nők egyébként is párossával járnak eme szakrális helyre - a tudósok mindmáig óriási megdöbbenésére] Főleg, ha az embert még egy hímnemű lény is követi - még akkoris, ha a férfinem eme csúcsragadozója az én Emberem. Mert hát bele kell gondolni, mi történik, hogy lebukunk, azok előtt, akik tudják, hogy én nem tartozom közéjük. A feszültség fokozása érdekében az az istenség, amelyik rossz szemmel nézte a nemek ebéli keveredését, küldött be a női mosdóba még [hál'istennek - nah nem annak, aki küldte - csak] egy[et] másik hölgyeményt - akit történetesen nem követett senki, és rendeltetésszerűen használta az ángol toálettet. Így még néhány perces rejtőzködésre lettünk ítélve, ami nem okozott olyan nagy gondott - az időt hasznosan el tudtuk tölteni. Ám a terepet gondosan ellenőrizni kellett, mielőtt kiléptünk. Ugyanis bárki meglátott volna minket, egyből tudta volna, hogy mi történt odabent... azaz tudni vélte volna. Mivel nem történt semmi olyan, amit az erre hivatott történelemkönyveknek jegyeznie kellett volna.
Így a kalandot - az én szemszögemből - megúsztuk [Más szerint nem kellett megúszni semmit...]

macskakaparta: koszacica | 17:21