Rekviem

"Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok. Megállok az út szélén egy sérült állatnál, csupasz kezem a tátongó sebbe nyomom, hogy elállítsam a zubogó vért. Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok. Fegyver torkolata előtt állok és egy megláncolt kutya életéért könyörgök; egy kutyáért, akiről a "gazdája" azt hiszi, az ő tulajdona és úgy használhatja ki, ahogy neki tetszik. Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok. A szívem kemény és nem tud megbocsájtani ezeknek a kétlábú, emberi álarcot viselő szörnyetegeknek, akik szenvedést okoznak a Föld ártatlanjainak - legyenek azok gyermekek vagy állatok. Összetört és meggyötört állatot tartok karjaimban és azt kívánom: jusson ugyanez a sors ezeknek a szörnyetegeknek, járják meg a poklot, leláncolva víz és élelem nélkül, kegyelem nélkül. Állatmentő vagyok. Törékeny porcelánból vagyok. Szívem ezer apró szilánkra törik, ahogy ezt a gyenge kis teremtményt tartom, miközben ő zihálva egy utolsót sóhajt. Könnyeim bársonyos pofácskájára hullanak, ahogy búcsúcsókot lehelek rá."
macskakaparta: koszacica | 14:19

 

Ezt elkúrtam. De megpróbálok magamnak nem hazudni...

Szerintem ez már így marad. Köztem, és drága blogom között. Hébe-hóba meglátogatom, nosztalgiázok, történik valami írok-írogatok - hol többet, hol kevesebbet -, aztán megint szünet. Eltelt egy nyár. Elsô nyár, amikor végig dolgoztam, és a szeptember sem hozta meg a hôn áhított láblógázós fôiskolai szemesztert - mivel olyanom már nincs. Innentôl kezdve, végérvényesen dolgozó macska lettem. Egy pénzhajhászó istencsapása, aki az élet élvezetéért él. Beismerem. Szerintem ez az,a mit senki nem tudott rólam. Addig mindenkinek könnyû, amíg anyuci-apuci eltartja, de amint odakerül, hogy a megszokott életszínvonalat kell fenn tartania, már bajban van. Két lehetôség van: beletörôdik, hogy neki egyelôre csak ennyi jár, vagy megszakad, dolgozik, keres minden lehetôséget, hogy pénzt - minél több pénzt szerezzen. Noh, ez utobbi vagyok én. Egy pénzéhes dög, akinek az álmai megvalósításához szüksége van erre. És örülök, hogy egy hasonszôrû társra leltem. Különbözôek vagyunk ugyan, de ugyanarra tartunk - elég határozottan. Már másfél éve :o) Azért kíváncsi vagyok azokra az emberekre, akik azt hazudják, hogy nekik aztán nem számít a pénz. Höhö. Akkor adja nekem... Mindenki hazudik. Vagy csak magának, vagy másnak is. Pont ezért nem értem, hogy miért vannak felháborodva a mai politikai életen. "Elkúrtuk" - hát istenem. Mindenki saját szerencséjének kovácsa, tartja a mondás. Mostanra ez átértelmezôdöt - igen, csak úgy magától. Mostanra senki nem hibás, felelôs a saját életéért csak a vezetés, csak a kormány, csak bárki más - csupán ô nem. Istenem! Ébredj paraszt! És talán kezd el építeni az életedet! Noh, mindegy, mert a butaság tobzódik ebben a "kurva országban". Hallani a villamoson, az utcán, a közértben. És senki sem veszi észre, hogy egyik sem jobb a másiknál. Mindenki a sajátját védi, a másikat szapulja - elbeszélnek egymás mellett, és a saját hangjuktól a másikat meg se hallják - még ha jót mond, akkor sem. Beteg ország.
macskakaparta: koszacica | 10:58

 

Paprikás pihi

Túléltünk mindent, ami kellett. Ma megérdemelten pihizem - itthon [álszabit vettem ki - én ma egész nap vizsgázom...szegény cica... :o)]

Tegnap kaptam kézben szakdolgozatomat a tanszékvezetőtől, azzal az üzenettel rajta: "Javítás után köthető" Megcsináltam. Hehe. Pontosabban még ki kéne javítani... Három hét múlva mindenen túl vagyok. Nagyon várom már, mert amióta ez van nincs időm se bringázni, se kutyázni, se pókerezni. Ezen változtatni kell. Hogy leszek így póker-világbajnok? Apropó, múltkor amikor nem akartam menni bringázni, mentem. És annyira, de annyira nem bántam meg... :o)

Kell egy sütő. Pontosabban kell 124 ezer forint, h meg tudjuk venni a sütőt. Van már szuperzöld falunk, mozaikos fürdőszobánk, de nincs sütőnk. Amióta ideköltöztünk nincs. Volt egy. Egy igen régi darab. Ha jól figyeltek az 50es években készült filmekben lehet olyanokat látni. No mi attól megszabadultunk. Szerintem nektek se lett volna hozzá bizodalmatok. Így bármi van, bárki jön [mert társadalmi életet azért kell élni], szüleimhez kell átjárnom sütni-főzni. Legutóbbi esetben nem jött senki...csupán valaki 27 éves lett. És ez a valaki nagyon szereti a paprikás csirkét. [Anyukám jóvoltából - aki a húst vette] ez sertés paprikás lett. Felettébb izgalmas volt a nagy fazékkal és a tál nokedlivel átszambázni hozzánk. Persze, mert eddig mindig az volt, én megfőztem, ő odaállt a kocsival, beraktuk, azt' csá'. És ami a legdühítőbb volt az egészben...elkéstem. Ő már itthon volt, mire én hazaértem vele. Szóval asszem ez jeles példája, hogy hogy ne csináljunk meglepetést.

macskakaparta: koszacica | 16:42

 

Igen? Megcsináltuk?

Kampány-finisben vagyunk. Én meg a szakdolgozatom leadásának finisében – amiről szerencsés esetben nem csúszok le. Bár most úgy néz ki, hogy 42,03%-kal alul maradtam az első fordulóban, mert 43,21%-ban biztos vagyok benne, hogy 5 perccel előbb húzott el a konzulensem, mint ahogy én odaértem az épp, hogy csak összetákolt szakdolgozat-kezdeményemmel. Nagyjából olyan állapotban van szerencsétlen, mint a Fidesz programja. Bár az én szerencsétlen párámnak, nemhogy miniszterelnök jelöltje, de se bevezetése, se összefoglalása, se irodalmi jegyzéke, se függeléke, se tartalma nincsen még,...hogy az oldalszámokról ne is beszéljek. Így vittem be szegény párát – de hogy minek arra még nem jöttem rá [így utólag]. Persze a cél az volt, hogy átvegyék, megsimogassák a buksimat és én meg jól hátradőlhessek... De ezt én ugyanúgy nem tehetem meg, mint ahogy egyik párt se a két forduló között. Mivel én még az elsőn se vagyok túl maradéktalanul, így nekem ez meg még pláne nem jár. Pedig milyen jó lenne, ha már végre ott tartanék, hogy piros lufival és narancs pöttyel kéne hadonásznom, és várni az eredményt. Sajnos én még azt se tehetem meg, hogy koalícióra lépek valakivel, aki befejezi helyettem a Művet. De azért taktikázni lehet – mint minden normális kampányban –, akár tisztességtelenül is, ahogy ezt számos példa bizonyítja, hol innen, hol onnan. Így én is éltem egy ilyennel... Beettem magam a könyvtárba [oda, ahová 2 hónapja lógok két könyvvel is], és kikértem az engem érintő és témámba vágóü szakdolgozatokat. Amíg körülöttem mindenki jegyzetelte a sajátjait, én bőszen kattogtattam a fényképezőgépet, és egészen úgy éreztem magam, mint Thomas Magnum, aki mindig tudta, ha görbe utakon jár, de a Jó és az Erkölcs érdekében mégis továbbment rajtuk. Így lettem egyik percről a másikra magánnyomozó – és éreztem azt, hogy ez a helyes út a szakdolgozatom előrehaladása érdekében, tehát a Jó.
Tegnap este még 8 kemény oldal hiányzott a kicsikéből... azért ezt még a költségvetési hiány sem tudja felülmúlni, így ezt sikerült ma 2 p.m.-re elkészíteni. És innen már tudjátok – igen, nem értem be vele, várhatok hétfőig, le leszek cseszve, amit utálok. [viszont ami furcsább – hétvégére két helyre is hívtak bringázni, és egyikhez sincs kedvem...ez már a vég??]

macskakaparta: koszacica | 16:08

 

Ha befejezetem

Ha befejeztem ezt az átkozott - és mostmár minden gondolatomba és álmomba bekúszó - szakdolgozatot, asszem kezdenem kell valamit az életemmel, még úgyis, hogy tudom, hogy - majdnem biztosan - elhagyom május elsejével a helyet, melyet most a munkahelyemnek nevezek, és átpártálok valami fenköltebbhez, valami teljesebbhez, valami munkahely szagúbbhoz. Valahova, ahol megbecsülik az embert és az ő munkáját, ahol a magamfajta embercsíra tanulni és fejlődni tud. De nemcsak a szépérzékemet szeretném ezáltal fejleszteni. Benyomások kellenek, sok-sok apró rezdülés, ami most hiányzik az önállóvá érő életemből. Nap sárga, tűz narancs és élénk fűzöldek a falak, én mégis lassan, de biztosan dolgozóvó nővé avanzsálok, akinek bántja a szemét, ha piszkos a fürdőkád, és pár koszcsík van a gardrób tükörajtóján - olyanná, aki a lakás koszával együtt kiganajozza eddig oly' káoszos, szürreálisan rendes lelkét, nem vigyázva arra, hogy veszélyes dolgot tesz, ha saját magát akarja eltüntetni – mint a koszcsíkokat, porcicákat –, és helyébe mást állítani. Ki kell mennem a szabadba, járnom kell az utanamat, mielőtt végképp itt ragad ez a másik. Szabadnak születtem, és a gondolataim még szabadabnak, így nem hagyhatom őket bezárva.
macskakaparta: koszacica | 14:25

 

Megvan, hogy mit vezetek..

Huh, azért tegnap vezettem. Go-cartot. Nem értékelném, csupán összegezném az egészet: volt, hogy jól mentem, volt, hogy nagyon jól mentem, volt, hol megprödültem, volt, hogy első helyen állva - tök egyedül - sikerült beleszállnom a gumifalba, volt, hogy ezt segítséggel tettem, volt, hogy jó volt a kocsi, volt, hogy nem éreztem...szóval és tettel, egy szó, mint száz, élveztem. Bár szerintem a kék-zöld foltocskák a lábamon, a hátamon és kézfejemen nem erről mesélnének, de az ő véleményüket legközelebb sem kérjük ki, ha megyünk...mert, hogy lesz legközelebb is, és én akkor is ott leszek [remélhetőleg akkor már jogsisan]. Jah, és hogy nyoma maradjon [mert én úgyis elfelejtem] - legjobb köridőm [2-es számú kocsival] 49:29 mp. Csak hozzávetőlegesen: a pályacsúcs 44 valamennyi, a legjobb tegnapi srác 46:64 valamint az első bemelegítő körök után mindenki el volt ájulva attól, aki 50 alatt teljesített - ugyan én ezt az utolsó versenyen produkáltam - de ez van, nekem kell 20 perc, hogy megszokjam a dolgokat - attól még el lehet ismerni... :o)

Mindenkinek boldog sonkamérgezéses nyuszit kívánok! Én megpróbálom teljesíteni eme elvárásokat, és jelentem, jó felé haladok.

macskakaparta: koszacica | 23:18

 

Merre tartunk? - én vezetni...de mit?!

Választásokat nem elemzem. Mindenki volt, aki úgy érezte, hogy ez az egyik legfontosabb a rendszerváltás óta - aki nem az csessze meg! Érzésem szerint a következő négy éven rengeteg minden múlik - többek között, hogy Magyarország mennyire tudja megerősíteni magát az EU-ban, abban a szövetségben, ahol mindenki együtt van, ám mégis mindenki egyedül boldogul. Elkezdhetünk felzárkózni, vagy elmehetünk egy iszonyat rossz irányba, ahonnan nem biztos, hogy van visszaút. Én nem szívesen látnám, ha Szlovákia, Csehország, vagy akár még Horvátország vagy Szlovénia gyorsvonatként húzzon el mellettünk - gazdaságilag, életszínvonal és egyéb területeken. Ezek mind szvsz, így a köveket el lehet pakolni.

Még el se kezdtem konkrétan vezetni tanulni, még le se fullasztottam egyszer se az oktató autóját, már sikerült beégnem nála - úgy, hogy még nem is találkoztunk... Épp anyukámmal sétáltam, amikor a kereszteződésben felbukkant a Kállay autósiskola egyetlen ezüst színű skoda fabiája, amely köztudott, hogy Jozsóé, a legtürelmesebb oktatóé. Mire vikike, mint egy öt éves elkezdett fennhangon "kiabálni", hogy – Ezen az autón fogok tanulni... Mire kedves Jozsó bácsi kiintegetett, és fennhangon köszönt nekem. Szerintem ehhez tehetségem van.

Mondjátok azt, hogy ugye Ti is tudtok hosszú perceket válogatással tölteni a drogériában a wc papíros polc előtt. Ugye! Ugye? Ugye???? Akkor jó, mert akkor csak anyám szerint vagyok beteges... :oP

macskakaparta: koszacica | 18:09

 

Röhögjünk egy jót magunkon, és szavazzunk

Megállom, hogy ne írjak semmit az elmúlt két napi miniszterelnök-jelölti vitákról. Oh, pedig annyi mindent tudnék mondani. Két dolog miatt nem teszem: ad1 megfogadtam, hogy ez a blog politika-mentes lesz [még akkoris, ha ez a cica - apai vénából fakadóan - igencsak kacérkodik a politikával...no nem a csinálás részével, sokkal inkább a kritikai, elemző részével - valamelyik életemben még politológus leszek], ad2. nem kívánom megsérteni senkinek az érzéseit - nem azt mondom, hogy a politika magánügy, ugyanis bármikor hajlandó vagyok erről személyesen beszélgetni. De azt nem hagyom, hogy csakúgy, bárki engem ez alapján ítéljen meg/el. Igen, vadidegenek is. Mert azért mostmár sikerült addig eljutnunk, hogyha a véleményünk nem egyezik politikai ügyben, elképzelhető, hogy másképp fog rád nézni, és hátrányosabb pozícióból indulsz a szemében. No mindegy. Egy viszont mindenkihez szólhat: menjetek el szavazni! - mindegy kire, de inkább arra, akire én...

Megyünk Ausztráliába. Majd. Ha aktuális lesz, mesélek...

Röhögött rajtatok már egy egész utca és buszmegálló? Felejthetetlen élmény...főleg, ha magatokon is tudtok röhögni.
Meghallottam a sarkon, hogy beállt az a trolibusz a megállóba, amellyen minimalizálhatom a késésemet munkahelyemről. Macska nagy sebességgel közeledik a kanyarhoz, és alig lassítva, nagy ívben veszi be azt. Az út szélén cuki, kis parkolást megakadályozó oszlopok nőttek ki hirtelen [vagy csak nem vettem észre?!]. Táskám, nagy ívben kanyarodva velem együtt, talán mégnagyobb kilengést produkált, talán a túl hosszúra hagyott pántján. Eme lengés, és a csúnyán, gyorsan növő oszlopok találkoztak. Cica nagy sebessége hirtelen nullára csökkent, és valahogy úgy, mint a rajzfilmekben, visszapattantam. A táskám lecsusszant a vállamról, körbeszambázott az oszlop körül, majd a földre hoppant - ahogy én is majdnem. No ezek után ki az,a ki nem röhögne magán felhőtlenül :o)

macskakaparta: koszacica | 11:55

 

[Már] telefon problémák [is]

Tegnap aza  furcsa helyzet adódott, hogy elkezdett csöngeni a telefonom. [no nem ez a furcsaság...] én meg álltam fölötte, és azon kezdtem el gondolkozni, hogy hogy is kell ezt felvenni. Nem írt ki olyat, hogy "felvesz". No jó, de akkor melyik gomb is az, amelyiket megnyomva a hívóhoz jutok. A zöld. Khirály...de...nincs zöld gombom. Azóta nincs ilyenem, mióta a régi telefonomat lecserelétem cuki, dizánj csigatelefonra [amit már két éve adott ki a nokia, de nekem azóta tetszik - a többségnek meg nem...]. Így volt pirosan világítós telefonkagylóm, meg volt pirosan világítós telefonkagylóm izékén. Nos ez utóbbiról nem tudtam eldönteni, hogy az izéke azt hivatott jelezni, hogy arra teszem vissza a kagylót, vagy arról veszem föl. Végül - rettentő bizonytalanul - sikerült kapcsolatot létesítenem a vonal túlvégén lévő egyénnel. Mindezt a pirosan világítós telefonkagyló gomb megnyomásával. Azért szerintem ezért már technikai Nobel-díj jár nekem, nem?
macskakaparta: koszacica | 21:30

 

Vágtatott a Duna a körúton...

Hazaértem. Gyönyörű lettem. :oP De ennél sokkal fontosabb dolgok is történtek...
Budapesti közlekedés katasztrófális. Igencsak gondolkodóba estem, hogy esetleg kétkeréken könnyebb lenne. [Minek is csinálok én jogsit, ha az drága és az előrejutásomat nem könnyíti meg látványosan?!], de a bibi az egészben, hogy féltem Konstantint - akárhogyis, ma Magyarországon még egy majd 7 éves bringát is meglovasítatánanak - melynek lassan már csak eszmei értéke nagy, de az az én szememben óriási. Nos, erre még alszom egyet-kettőt, de ha nem javul a helyzet ki kell találnom valamit... Arról nem is beszélve, hogy a tömegközlekedési eszközökön annyi unintelligens emberrel - és azok megnyilvánulásaival - találkozik az ember. A rosszaló pillantást meg azzal viszonozzák, hogy jól megnéznek maguknak, hogy tudják, hogy ki volt az a galád, aki kimondatlanul, de nem értett velük egyet. Oké, szólásszabadság van, de akkor nekem is jár a gondolataim szabadsága. Bocsi mindenkitől, akivel nem értettem egyet ma, és csúnyán néztem - még akkoris, ha nem ismertem.
Helyzetjelentés. Battyány tértől Margit-hídig nehéz eljutni. Gyalog a legkönnyebb és a leggyorsabb. Sokan gondolták így, mert szerintem ennyi ember még szép, tavaszi hétvégén se andalog a Bem rakpart melletti bringaúton. Egyértelmű katasztrófa-turizmus - mindenki 1,5 megapixeles mobiljával a Dunát fényképezte, ahogy az majdnem "letépte láncát". [épp ezért Ti max rólam kaphatnátok képet, de azt azért nem teszem, mert nem vagyok annyira exhibicionista - aki kéri annak küldök :oP] Másról nem is lehetett hallani, ahogy elhaladt valaki mellett, csak az árvízről, amely a fővárosban csupán annyira érezteti hatását, hogy nem lehet miatta használni a rakpartokat, és hogy jó öreg Margit-szigetünk Atlantiszt akar játszani. Épp ezért nem tudom, hogy mért tesznek úgy az emberek, mintha annyira meg lennének rendülve..?! Arról meg ne is beszéljek, hogy az összefüggést már nehéz lenne meglátni a tetteink, az éghajlatváltozás és az árvizek között. No mindegy. Fulladj meg, buta emberiség!

macskakaparta: koszacica | 22:33

 

Magassarkú könyv

Egy olyan nap, melyet magassarkúban töltöttem [igen, iszonyú nőies - én is úgy érzem benne magam, de az elvitathatatlan tény, hogy kényelmetlen és egészségtelen], és egy olyan nap, amikor egyedül alszom, az éjszaka közepén ébredek, átölelek, majd újra elalszom.

Honlap-ügyben voltam tárgyalni. A pénz kell, ám a felhajtás ezzel kapcsolatban, no meg a melo része az nem most kell - legyen mondjuk két hét múlva, s mivel én kompromisszum kész vagyok, így legyen a pénz is akkor. Nem vagyok én telhetetlen :o) De sajna pont most van ez is über sürgősen, és pont most van a szakdoga, még über sürgősebben. Ezt a szitut igazán megoldhatná helyettem valaki. De úgyse fogja. Éppen ezért kaptam gondolom legalább egy jó dolgot a következőkre: úm. örök könyv-tervezőmunkát kaptam. Tralala! Apropó, a napokban megjelent "Élet iskolája" c. könyvet szerény macska személyem készítette :o) Csak kukkantsátok meg!

Én most megyek új frizurát csináltatni magamnak, drága jó kedves Keleti Bölcs fodrászommal. Csinc lesz!

macskakaparta: koszacica | 18:04

 

Újra back - de most tényleg...

Nézzük mi is történt az eélmúlt hónapokban - csak úgy felsorolásszerűen...
- lezártam a félévemet - mostmár tuti, hogy csak egy tanulással eltöltött félév választ ela  diplomától
- elkezdtem dolgozni...hm, igen ez érdekes [erről majd később és részletesen és folyamatosan - történnek ám ott a dolgok, és igencsak mókás]
- lezsírozódott szeptembertől 10 hónapom - kiderült éhbérért fogok dolgozni, de legalább szakmailag nagy előrelépést tehetek [Kossuth Kiadó, Kun Gábor, művészeti vezető]
- szakdolgozatot irogatok, és őszintén szólva nagyon szarul állok - április 20-ig le kéne adni a teljesen készet - én a második - fő -részét múlt hét végén kezdtem el írni
- elkezdődött a kampány - érdekes, izgalmas, megdöbbentő, csalódás stb. [annak idején - és még most is - kacérkodtam a politológia szakkal, most csupán azt nem döntöttem el, hogy a politikai véleményemet nyilvánosságra hozzam-e...de asszem nem fogom]
- elkezdtem vezetni: KRESZ vizsga csütörtökön, 75-ből 70 pont, tehát átmentem - nem minzha kérdés lett volna
- 1 évesek lettünk március 22-ről 23-ra virradó éjjelen, ténylegesen együtt lakunk - közös lakás, közös élet, közös szennyes, közös minden - de két számítógép... :o)

Továbbiakban életemről részletesen itt :o) képekkel.

macskakaparta: koszacica | 12:22

  Kaptok valami olyat, ami igazán szívbemarkoló, megható és elgndolkodtató. És szombaton karácsony lesz...

AZ ÉV KUTYÁJA számomra

a kutya, aki súlyos balesetet szenvedett, kutyamentők segítettek rajta. Még volt ereje megvárni, hogy a gazdája rátaláljon és akkor ment csak át a szivárványhídon...

a kutya, akit gazdái "ottfelejtettek", amikor elköltöztek, még csak nem is szóltak senkinek, hogy lássák el őt. Közel egy évig minden áldott nap ült a ház előtt és várta őket haza...

a kutya, aki méteres láncon tengette életét, majd az első hidegek alkalmával halálra fagyott...

a kutya, aki 9 évet élt a gazdája mellett, babaként került hozzá, ő cumiztatta, nevelte, majd kilencedik évében el akarta altatni, "mert a virágok fontosabbak nekem, unom, letaposta a füvemet"... az asszony lánya magához vette falun belül, de Morzsa a mai napig visszamegy a régi házhoz, hiszen az az "otthona", ül a kapu előtt és szeretne gazdanénivel lenni, aki gyűlöli őt...

a kutya, akit frissen kozmetikázva, beoltva leadtak az Illatos útra...

a kutya, aki a halálból táncolt vissza és a kutya, aki vért adott neki, hogy életben maradhasson...

a kutya, akit vernek, láncon tartanak, nyakán hatalmas daganat, de senki nem törődik vele...

a kutya, akit a gazdája közelében, vagy a gazdája mellől lőttek ki vadászok...

a kutya, aki 4 évig élt láncon, ólba zárva, folyamatosan vemhesen, mocsokban, bűzben, bolhásan, férgesen, miközben betanított, tiszta, intelligens kutya volt valaha és hálisten' 4 év után (!) megtaláltuk eredeti gazdáit...

a kutya, aki kölyökként halott, elütött testvérkéjét őrizte egy napon át - mert soha senki nem kívánta őket a világra, soha senki nem foglalkozott velük...

a kutya, akit meguntak, akit egyszerűbb volt kirakni, mint az életet úgy alakítani, hogy neki is helye legyen benne; aki beteg lett és akkor már nem értékes, sőt, pénzbe kerül - noha idős már és egy életet leszolgált gazdái mellett; a kutya, akit kölyökként senki nem akart a világon tudni, de egyszerűbb megszabadulni tőle, mint felelősen megelőzni a világrajöttét; a kutya, akire nem vigyáztak és amint kiderült, hogy vemhes, mennie kellett: a kutya, aki az Illatos úton egy ketrecbe zárva remegve várja, hogy megmentsék...

a kutya, akit soha senki nem keres, aki megbújik a padok alatt, a kennel sarkában, aki az elszenvedett csalódások, fájdalmak után már nem bízik senkiben, nem próbálja felhívni magára a figyelmet így senki nem veszi észre valójában milyen jó kutya és menhelyen éli le az egész életét, ha ez életnek nevezhető...

a kutya, akinek alkoholista gazdája
úgy szétrúgta a kutya térdét, hogy műteni kellett, leadta egy menhelyre, ahonnan próbálták gazdához adni, de soha nem tudott már bízni az emberben. Ráadásul hozzá nem értő kezekbe került és amint "gond" volt vele, azonnal elaltatták fiatalon...

a kutya, aki már beteg, öreg, ráadásul daganatos vagy vizelési problémákkal küzd; akit gazdája le akart lőni kölykeivel együtt; a kutya, aki "esélytelen fekete" , esélytelen "korcs" és sintértelepen várja a halált... miközben máshol, más kultúrában kanapéra költözik, mert ragaszkodó, mert jó, mert még lehet pár szép együtt töltött év, mert arrafelé más a mentalitás...

a kutya, aki babaként feküdt a sínek mellett napokig úgy, hogy senki nem segített (vagy nem tudott segíteni?) neki és amikor jó kezekbe került volna, már késő volt...

a kutya, aki koszos, büdös kócként egy ketrec mögött raboskodott, de hálisten volt, aki meglátta a leírhatatlan mocsok mögött a kutyát...

a kutya, akit 10 évesen egy panzióban hagytak... minden áldott nap várja vissza hűtlen gazdáit a rácsok mögött...

a kutya, aki kilós koloncokkal a fülén kóborolt kitudja mióta...

a kutya, aki fél Magyarország területén még mindig bármikor pótolható, ugyanazt a nevet viselő tárgy a kertben, aki megkapja a maradékot, egész életét olajoshordóban, láncon tölti, a rendszeres oltást, féregtelenítést, vitamint, símogatást, ivartalanítást, játékot, futkározást, utazást, az erdőt, a sétát még hírből sem ismeri...

a kutya, akit talán kerestek is, aki lehet, hogy csak elcsászkált, de soha nem tudunk már róla semmit, mert pénzéhes emberek a törvényben szabott munkaköri kötelességük - a kutya dopkumentálása, megőrzése helyett dögkútba dobták többedmagával, hisz úgy nincs gond vele, nem kell neki hely, nem kell etetni, oltani, takarítani utána csak a pénzt felvenni...

a kutya, akit elképzelhető, hogy jóindulatú segítője juttatja hóhérkezekbe - "megunt kedvencét szívesen elhelyezzük!" - mit sem tudva arról, hogy a segítség álcája mögött jólszervezett maffia áll, amely emberi fogyasztásra, fazékba küldi ma Magyarországon a kutyákat...

a kutya, akinek még szopnia kellene, az anyja mellett maradni, de szemét, csak az anyagi hasznot leső emberek közreműködésével babaként százával teherautóra kerül illegális transzportban és a külföldi célállomásig nagyrészük szenvedve elpusztul...

a kutya, akit mocskosan, kullancsokkal tele, roncsolt lábbal fogtak be, rettegve kerülte az embert, megtanult három lábbal élni és új életet kezdett...

a kutya, akit őrjöngő fenevadként hoznak ki az ápolók, de amint a szemébe nézel, ahogy beszélni kezdesz hozzá és elmondod neki, hogy segíteni akarsz, minden fájdalma, eddigi sérelme, félelme után is tudja azt mondani, hogy "bántottak, becsaptak, éheztettek, vertek, elkergettek, fáztam, kóboroltam, régen nem kaptam jó szót DE megint, újra hiszek neked, az EMBERNEK, megbízom benned, gyere, menjünk, ülök itt szépen melletted, ha megengeded, még meg is nyalogatom a kezed..."

A kutya, aki nem nyer díjakat, nem szép a sznob közízlés szerint, akit soha, senki semmire nem tanít és csodálkoznak az emberek, hogy neveletlen, hogy nem tudja az együttélés szabályait és egyszerűbb megszabadulni tőle és beszerezni az újat; aki keverék, akit soha senki nem akart, aki mindenre képes lenne az emberért, de soha nem kapja meg az esélyt, hogy ezt bebizonyítsa.
A kutya, aki ma, a XXI. században Magyarországon ebben a pillanatban is többtízezred magával kóborol, szenved sintértelepen, menhelyen, láncon és akiért soha, senki nem ejt könnycseppet sem.
macskakaparta: koszacica | 12:45

 

Itt vagyok, itt vagyok!!!

Na ki van itt??! :o)

Elszégyelve láttam a statisztikát, hogy mennyire nagyon hűségesek vagytok, amikor én egy igazi dög módjára majd' három hónapja egy sort se írtam.... Hé, többen látogattatok most, hogy nem írtam, mint amikor naponta többször is. Ez azt jelenti, hogy ne írjak? Nah azt már nem fogjátok megúszni. Márcsak azért sem, mert most jött el az ideje, hogy folytatódjanak a MacsKalandok. Nyávogó-doromboló barátotok hétvégén véglegesen átcuccol vadiúj kis kéglijébe, és onnan írja tovább hétköznapinak ható, emberré válásának történetét - ami az utóbbi napokban, hetekben egyre bonyolultabbnak tűnik...

Türelem, türelem.

macskakaparta: koszacica | 14:37

 

Fél év...

Mi történhet fél év alatt?
Szerintem mindenki föl tudna soroni kismillió dolgot, ami megtörténhet ezalatt az idő alatt. De ezek nem lényegesek.

Mi történt velem fél év alatt? Vagy inkább, mi történt fél évvel ezelőtt?
Fél év óta tartozom Valakihez. Megszelidítettem, de nem tudtam felelős lenni érte. Majd Ő szelidített meg, és felelős lett értem. Szép lassan én is elengedtem minden korlátomat és félelmemet. Megtanultam szeretni, anélkül, hogy bármit is elvárnék érte.
Hogy mit kaptam ezalatt az idő alatt?
    Önmagamat.
    Önbizalmat.
    Odaadást.
    Kitartást.
    Megbecsülést.
    Élettapasztalatot.
    Sok-sok mosolyt.
    Még több puszit és ölelést.
    Mindig mellettem állást.
    Egy rossz szót se.
    Tündérmesét.
    Kiskutyát [majd].
    Egy életet valakivel.
    Szelídséget.
    Feltétel nélküli szeretetet.
    Barátságot.
    Szerelmet.
És még rengeteg mindent, amit nem lehet szavakba önteni, amit nem tudok megfogalmazni, amit csak egy öleléssel lehet kifejezni.
Nem sok embernek adatik meg, hogy megtalálja a lelki társát, azt az embert, aki jóban-rosszban kitart mellette, és elfogad mindent, amit tesz, mond vagy csak gondol.

macskakaparta: koszacica | 16:05

 

Napi lista

Huh, ma csomó hasznos dolgot csináltam.
1. Felvettem az indexemet - persze nem volt könnyű [ha az ember fia/lánya passzív féléven tengette az előző hónapokat, akkor nem kéne csodálkoznia, hogy az indexét senki nem akarja megtalálni, mert úgyis egy mély fiókban lapul a többi szerencsétlen sorstársával együtt].
2. De ami viszont úgy ment, mint a karikacsapás, hogy megcsinálták az útlevelemet. Egészen pontosan kívánni se lehetett volna gyorsabb ügyintézést. Bementem, leültem, alárírtam, mosolyogtam, kétszer is aláírtam, átvettem, eljöttem - 10 perc se...hihi.
3. Ennek örömére mentem is fel az egyik közeli barkácsáruházba bejárati ajtót nézni magunknak. Költözünk ugyebár. Nem lenne jó, ha ellopnának minket [az meg még kevésbé, ha a holmikkal tennék ugyanezt]. Így sikerült kinéznem egy nagyon pofás - még festésre szoruló [de azt bízzátok csak ide] - ajtót, nem is olyan vészes áron [ha azt nézzük, hogy 130ért is tudnánk]
4. A pontos nevet, címet, telefonszámot még mindig nem kaptam meg az agár klubtól, hogy hol tudnék basenji kiskutyát szerezni. Nah, majd holnap...

Ami még hátravan:
1. Telefonálás a kedves centrum parkolási hülyeségnek. Megbüntettek ott, ahol nem is volt táblával jelezve, hogy parkolási zónába keveredtünk, és ott, ahol közel s távol nem volt olyan helyes kék színű pénznyelő automata. Hogy legyünk így becsületesek, ha nem hagyják??
2. Ha előbbi nem jár sikerrel, akkor büntetés befizetés. [Anyátokat!]
3. még millió dolog....

macskakaparta: koszacica | 13:56

 

"Wake me up when September [May] ends..."

Elkezdődött. Hát persze, hogy el. Mindig így van ez ilyen szeptember tájt. A tárgyfelvétel rákfenéje az, hogy fel kell venni őket. Sokkal egyszerűbb lenne, ha én telepatikusan közölném TOs nénivel, neptun őrördöggel [mert őrangyal nem lehet, ahhoz túlontúl tetű módon működik a rendszer] és persze a tanár bácsival, hogy én hova szeretnék járni és mire. Egyszerű, nem? Természetesen idén is el akartam felejteni, hogy mikor van előzetes tárgyfelvétel - így majdnem lecsúsztam a jobbnál jobb mechanizmus, meg menedzsment, meg hasonló szaftos kis tárgyakról. Mondom majdnem. Sikerült most viszonylag időben észhez kapnom [ráadásul mázlimra, a többi nagyokos - aki eddig mindig elhappolta az én jó helyeimet - ezért [nem] jártam be olyan eszeveszett időpontokban, mint délután 5 -, tehát ők is elhatározták, hogy ők felejtik el azt, hogy lehet előre is tárgyakat felvenni] De így se könnyű az élet a neptun rendszer mellett. Főleg akkor nem, ha létfontosságú tárgyak hiányoznak a felvehetők közül. És akkor még nem is beszéltem arról a kérdésről, amire egyelőre a hétvége kellős közepén senki nem akar értelmesen válaszolni: most, vagy a következő félévben kell felvenni a szakdolgozatot? De legalább egyetlen egy dologra jó volt ez a mazochista szombat délután: megtudtam, ami miatt mostanában több álmatlan éjszakám is volt. Miszerint, igen, megvan, megcsináltam már a múszaki rajz és gépelemek III-at. A memóriám egy év távlatában már kikapcsol, és az ilyen szelektíven elhanyagolható dolgokat kiüríti véges kapacitású fejemből. Pedig ez sikernek volt betudható, hogy megcsináltam - akkor miért számolta fel ezt a hasznos információt. Bele se merek gondolni abba, hogy vajon az agyam milyen gyorsan fogja kiseprűzni azt az [eddig] igen fontos[nak látszó] információt, meszerint megvan a diplomám. Lehet, hogy csak 5 évig lesz diplomám - az agyam szerint??

macskakaparta: koszacica | 16:38

 

Mosdó-kaland

Nem megszokott közegben lenni, már eleve olyan furcsa érzés. Mikor ismeretlen arcok jönnek veled szembe. Te tudod, hogy nem tartozol közéjük, és sejteni véled, hogy ők is tudják. Na ilyen helyzetben elmenni a női mosdóba - kihívás. [A nők egyébként is párossával járnak eme szakrális helyre - a tudósok mindmáig óriási megdöbbenésére] Főleg, ha az embert még egy hímnemű lény is követi - még akkoris, ha a férfinem eme csúcsragadozója az én Emberem. Mert hát bele kell gondolni, mi történik, hogy lebukunk, azok előtt, akik tudják, hogy én nem tartozom közéjük. A feszültség fokozása érdekében az az istenség, amelyik rossz szemmel nézte a nemek ebéli keveredését, küldött be a női mosdóba még [hál'istennek - nah nem annak, aki küldte - csak] egy[et] másik hölgyeményt - akit történetesen nem követett senki, és rendeltetésszerűen használta az ángol toálettet. Így még néhány perces rejtőzködésre lettünk ítélve, ami nem okozott olyan nagy gondott - az időt hasznosan el tudtuk tölteni. Ám a terepet gondosan ellenőrizni kellett, mielőtt kiléptünk. Ugyanis bárki meglátott volna minket, egyből tudta volna, hogy mi történt odabent... azaz tudni vélte volna. Mivel nem történt semmi olyan, amit az erre hivatott történelemkönyveknek jegyeznie kellett volna.
Így a kalandot - az én szemszögemből - megúsztuk [Más szerint nem kellett megúszni semmit...]

macskakaparta: koszacica | 17:21

 

Kutya [lesz] a családban

Valaki egyszer azt mondta, hogy "a csodára várni kell". Teljes mértékben igaza volt. Ugyanis valamiféle csodának kéne történnie ahhoz, hogy a MEOEnél [Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete] felvegyék a 124es melléket, az információs vonalat. Csesszék meg!
Azért olyan fontos, mivel párommal sikerült közös nevezőre jutnunk, így amint lediplomázom [eggyel több indok a mielőbbi hibátlan teljesítményre], lesz kutyánk. Ám én nem akármilyen kutyot szeretnék. Régi álmom, hogy lesz egy basenjim [milyen is ő?]. Bár az igaz, hogy ezt annak idején úgy álmodtam meg, hogy először lesz egy gyönyörűséges nyugat-szibériai lakám, és utána, öregségemre, egy lakásban kitűen tartható, kicsi [de mégse cicakutyaméretű öleb] basenji. Hát úgy néz ki, hogy basenjim előbb lesz, mint lajkám [lévén nincsen nekünk kertes házunk]. Ám ezzel a kis nem ugatós, afrikai fajjal egyetlen gond van itt Magyarországon. Valahogy elfelejtik tenyészteni, illetve aki csinálja, az vagy méregdrágán adja, vagy nem hajlandó hírdetni magát a világhálón [erről azért majd gondoskodom, amint boldog kutyatulajdonos és befutott üzletasszony leszek] - ezért gondoltam [kis naívan], hogy megkerestettem a basenji tenyésztőket a MEOEn keresztül. De, mint tudjuk, a csodára várni kell....

macskakaparta: koszacica | 11:58

 

Növögetni felfelé

Egészen úgy néz ki, hogy beálltam a rendetlen és trehány blogírók [bloggerek - utált szó] népes táborába. Bár én híve vagyok annak, hogy azért ne írjunk, hogy legyen valami az oldalon, és napjában ötször frissülünk, minél több legyen a ránkkattintás.

Egyébiránt mostanában a leges-leginkább a jövőm foglalkoztat. Azt mondják, hogy ezen mindenki átesik, aki kirepül a családi fészekből, és már vészesen közelinek [és mégis oly' távolinak] érzi a diplomáját. Hogy velem mi lesz? És hogy hogy fogok eljutni addig a bizonyos papírig? Hát megmondom őszintén, nem lesz könnyű. Kellőképpen parázok tőle. Miért is? Nem azért, mert nem tudnám megírni...hanem azért, mert ezáltal rengeteg felelősség szakad a nyakamba, amitől mindmáig rettegtem. Nem véletlenül mondják: "gondtalan fiatalság". Nos ez van elszállóban...
Érdekes, hogy ilyenkor mi emberek micsoda tragédiaként tudjuk ezt megélni. Felnőtté válunk - ergo, magunkról kell gondoskodnunk. Illetőleg lehet, hogy ezt csak én [mint elkényeztetett butus macska] élem meg tragédiaként, és végeláthatatlan, fény nélküli alagútként. Bááár... Hadd helyesbítsek. Nemrég megkeresett egy csoporttársam azzal az elképzeléssel, hogy egy cég alapításán töri a fejét, és rám gondolva munkát ajánlott. Megtiszteltetés, kihívás és felvillanyozódás - a szó szoros értelmében, hisz ez fényt gyújtott oda, ahol eddig azt hittem nincs [az alagutam végére]. Szóval most ennek és a szakdolgozatom előkészületeivel telnek a napjaim.

Az az érzésem, hogy amint elköltöztem, és megindul az eszeveszett hajtás, többet fogok írni, tudósítani piciny életemről [mely akkor már nemcsak az enyém lesz]

macskakaparta: koszacica | 11:18

 

London

Nah, hogy megmondtam, hogy nem lesz napi beszamolo [pedig a masodik es a harmadik, de meg a vasarnaprol is megerte volna - ez mostmar ugyis kimarad [a masik meg, hogy egyebkent is konyvet irok...olyat, amirol meg nem tudtok, hihi]]

Most londoni es csaladi nyaralasos helyzetjelentest kaptok, egy nothimg hilli internetkavezobol.
A varos nem okozott semmit. Teljesen olyan, mint amilyenre szamitottam. Mar sikerult is belebotlanunk az elso "gyanus csomagos" metroallomas-lezarasba [ezert vagyok most itt]. Sot, kepzeljetek, leszolitottak, hogy nevezzek be egy szepsegversenyre. Mikor megmondtam, hogy nem maradok tul sokaig, es hogy nem vagyok tosgyokeres anglus, rogton az volt a kovetkezo kerdes, hogy, akkor honnan is pottyantam ide. "from Hungary" - erre a valasz> "Akkor beszelhetunk magyarul is" Magyarok mindenhol vannak. Elleptuk az egesz vilagot, es meg nekunk sir a szank, hogy elfogyunk meg kicsi az orszagunk. Az egesz vilag a mienk, es mi ott vagyunk benne.

Csaladdal nyaralni tobbet viszont nem fogok... errol majd bovebben ha hazamenetem.
Most megyek, mert bedobott penzegyseg lejarni keszul, es meg egy eszmeletlen fontos emailt is meg kell irnom.

Ja!!! Erzsebet kiralyno es Vilmos herceg csokoltat mindenkit - altalam uzenik. En is.

macskakaparta: koszacica | 18:23

 

Sziget - 1. nap

Najó...de nem csinálunk belőle rendszert.
Morcheeba jó volt. Nem katarzis, de mit vártam?! Előbb említett együttest ugyanis csak úgy lehet hallgatni, ha az ember egy hatalmas babzsákfotelben terpeszkedik, és épp nem gonold semmire, vagy éppen az, hogy a Semmire gondol. Viszont zene után jól jön a kaja; tejfölös-juhtúrós sztrapacska [amire kérnem kellett volna extra szalonnát 150 pénzért, de amikor már észleltem a szalonna-hiányt, akkor már az extra nem extra, hanem extra-extra lett volna] De ez a szalonna-nélküliség szülhete ama hülye gondolatot, hogy a túró rudi automatába, mint valami pénznyerő gépbe, dobáljunk pénzt, együnk túró rudit, és száljunk bele egy 5 méteren lengő óriás túró rudi hajóba, és onnan próbáljunk meg pöttyöket horgászni. Mire feljutottunk [mert még sorba is álltunk], besötétedett. Szerintetek mennyi esélyünk volt, hogy egyet is kifogjunk? Annyit fogtunk, amennyire gondoltok. Nulla. Ezek után meglátogattuk a tarot labirintust. Először csak kíváncsi voltam, majd egyre kétségbeesettebben kerestem a kifelévezető utat. A keresésben segítségre voltak a tarot kártya megelevenedett Nagy Arkánumai. Az ördög mindenképpen meg akart rontani, ám a remetejó fej volt, és megmondta, hogy "kövessem a rizst". Nagy nehezen kitaláltam. Nem volt egyszerű. Soha többet ne zárjatok labirintusba! A legjobb dolog a világon külföldiekkel ismerkedni. Ez nem is olyan nehéz, ha az ember fél órát áll a hév-megállóban. Főleg úgy, hogy mellette is áll valaki [aki nem magyar]. Így sikerült összeszednem egy belga srácot, aki még kedves is volt, mert megkínált rágóval :o) "The freshness is always nice" - mondta ő. A hídig együtt jöttünk. Kíváncsi vagyok, hogy ma összefottunk-e Undergroundon...

macskakaparta: koszacica | 16:33

 

Sziget - 0. nap

Ma kicuccoltunk a Szigetre. A megpróbáltatások harmonizáltak az ún. Sziget-feelinggel. 2 órás sorban állás. Sátorhely vadászat. Sátorállítás. Kedves barátnőm párja megjegyezte: "Nem gondoltam volna, hogy ebből valah sátor lesz" - ez az én hajlékomra elhangzott megjegyzés. Ma éjszakára kint hagytam szegénykét, egyedül, de nem hiszem, hogy bárkinek is kellene 2 pokróc és 3 csomag zsebkendő. Sajnos a mai Illés koncert számunkra érdeklődés hiányában elmaradt. Mindenki hazahúzott [többek között én is]. Nah, majd holnap...lesz Morcheeba, és jön Áfi. No meg holnap érkeznek Lauriék. Péntekre tervbe van véve a Krisna sátor. Találkozás Manorammal [remélhetőleg]. Kíváncsi vagyok. Jó kis hét lesz! [...]

[a címmel ellentétesen, nem hiszem, hogy napi riport lesz a Szigetről]

macskakaparta: koszacica | 20:48

 

Hőguta - ha nem most, akkor csak lesz

Azt mondják a ez a hétvége lesz a nyár legmelegebb hétvégéje. Gáz. Én tekerni megyek - 3 hete először. Esélyem arra, hogy egy darab "fingatós terminátor" [by Csaba] emelkedőn feljussak, konvertál a 0hoz. Örülhetek majd, ha pihegve [nem fújtatva!], orron át levegőt véve feltolom a paripát. Alternatíva 1. - kiszáradás és napon elhalálozás ellen: Be kéne szerezni egy háton hordozhatós ivószütyőt. De mért van egy olyan érzésem, hogy az nem most lesz? Kell hozzá olyan, ami a háborúhoz is: pénz, pénz, pénz. Alternatíva 2.: Hé, nem küldene most nekem valaki egy olyan gonosz kis felhőt, ami mindig követ. Esküszöm, akkor már nem is lenne olyan gonosz.
macskakaparta: koszacica | 11:34

 

Álmatlan babaálmok

Kíváncsian várom, mi fog történni az időjárással, vagy bármi mással, ami azt okozta, hogy majd' 4 órát forgolódtam mire elaludtam. Igaz előtte aludtam vagy másfél órát...éjjel egykor sikerült felébrednem, és ezáltal sikerült leszállnom arról az ágyról, aminek az ágyneműtartójában ott lapul a paplan meg a párna. [Édes párom addig elfoglalta magát - végtére is mire találták ki a számítógépes játékokat?!] Ám mire átmentünk, megágyaztunk, annyira fölébredtem, hogy fél 5ig nem bírtam elaludni [nem hagyva aludni másokat...ööö....bocsi] Nyolckor kicsit nyűgösen keltem, elhihetitek.

Viszont kedvenc boltomban engem várt egy cipő, mellyel már szemeztem, nézegettem, ám annyira azért nem tetszett, hogy 12 db ezrest és plusz még 500 pénzt kiadjak érte...viszont most, hogy ehyelyett, a [nem is annyira] csillagászati összeg helyett hullócsilagként, 750 magyar forintért egyből elvittem. Bebe-beee!! Nem feltétlen mondom, hogy ő lesz a kedvenc, de ennyit a hülyének is megért, nemhogy nekem... :oP

Vajon milyen szülő leszek?
[nem, nem várok gyereket - arról is majd időben szólok, ha aktuális lesz]
Mostanában egyre inkább foglalkoztat ez a problémakör, és valahogy egyre közelibbnek érzem magamhoz - pedig nem kéne [a tervek szerint: egyetem, dolgozás-karrier, baba a soerrend]. Erre a babaorientált lelkiállapotra csak ráerősített az a film, amit az imént láttam. Rengeteg mindenben kéne még fejlődnöm ahhoz, hogy nekem gyerekem lehessen [többek között abban, hogy engem ne tituláljanak gyereknek...]. Mindenesetre gyűjtöm az infokat, hogy miben lehetnék jó, és miben kevésbé, mit kéne megváltoztatnom az itthonról hozott példán, mi az, amit megtartsak stb stb.
Mi határozza azt meg, hogy egy gyerek milyen felnőtt lesz? És méginkább kérdéses számomra: mi az, ami azt, hogy olyan szülő legyek, aki a legtöbb szeretetet tud átadni, és a legtöbb szép emléket tud kialakítani abban a csöppségben, aki az övé, és akinek a legjobbat kívánni mindig és minden körülmények között.
[többek között ilyeneken is gondolkodtam ma éjszaka - két hánykolódás között]
Talán nem most kéne ezen törnöm a fejem... Talán majd később...

macskakaparta: koszacica | 17:00

 

Benny

Ma megálmodtam, felébredtem és megcsináltam. Hogy mit? Elmentünk bútort nézegetni. Legfőképp kanapét. Ezt a tevékenységet [bútornézegetés], nagyon szeretem csinálni. Talán azért, mert ilyet az ember nem sűrűn tesz, csak amikor valami igazi nyomós oka van rá. Egy új bútordarab olyan egy család életében, majdnem mint egy háziállat. Amit megveszünk azt utána évekig, évtizedekig nézhetjük - ha tetszik, ha nem. Azért remélem mindenki igyekszik olyat választani, ami majd akkor is fog neki tetszeni, amikor már kinövi a punk rock, a romantikus kislány vagyok vagy éppen az én komoly üzletember leszek attitűdöt. Már csak azért is, mert ha belegondolok, akkor anyámék még mindig ugyanazon az ágyon alszanak, amelyiken én is készültem - pedig annak idestova 23 éve.
Ugyan mi - azaz én -, most csupán kíváncsiságtól vezérelve indultunk el. Mi a választék? Mi mennyibe kerül? Mi fér bele a szűkös költségvetésbe? stb. kérdésekkel indultunk el. Hisz azért a legfontosabb, hogy kell egy hely, ahol az ember álomra hajthatja a fejét, ahonnan nézheti a hírdót vagy a Vészhelyzetet, ahol pihenhet...és nem utolsó sorban, ahol együtt lehet a másikkal [igen, úgy]. Három lakberendezési áruházat jártunk végig. Kismillió kanapén ültünk, kipróbáltuk. Végül egy lett, melybe beleszerelmesedve úgy döntöttünk: Ő a miénk lesz. Bennynek hívják [nem túl fantáziadúsan megtartottuk "eredeti" nevét, amely az árcédulára volt kiírva: Benny 2 üléses kanapéágy]. Tehát Benny szürkésbarna, kihúzhat, kihúzva a huzata kék, közepesen kemény, tágas és két hatalmas, puha, narancssárga díszpárna jár hozzá. Hát ilyen Ő. De kaptok róla egy képet. [Rájöttem: biztos ezért van a telefonokon fényképezőgép]

Azért néhány vicces megállapítás, amelyet lakberendezési áruházakban tett - nem túl gyakori - sétám ihletett:
1. A kihúzható kanapék fekvőfelületét hülyén állapítják meg. Ki [kik] férnek el egy 130×190es ágyon. Szerintem, aki 180 fölött van, annak már kényelmetlen
2. A legtöbb "kihúzható"-nak aposztrofált kanapénak a nevét át kéne írni "ki/ledönthető" kanapéra - bár sokan a használatra asszociálnának belőle [eme fekhelyen ki-, le-, meg- [nem tökmindegy] lehet dönteni bárkit]
3. A vízágy vicces dolog - amíg csak kipróbálod, és ráfekszel. Ha már haza kéne vinned, hogy azon aludj nap, mint nap a, tengeribetegség garantált [egy-egy jobban sikerült éjszaka után tuti], valamint bele lehet gondolni, hogy milyen érzés, amikor szex közben veled mozog az ágy [brrr, mintha ott lenne egy harmadik...ááá]
4. A marketing fogásokat utálom...mégis bedőlök nekik. Persze ilyenekre is csak a svédek képesek. És azok a tányérok akkoris tetszenek...!!!
5. Festeni nehéz dolog, de a múlt heti Munkácsy kiállítás megtekintése óta, a festészet valahol az ő műveivel kezdődik. [Megjegyzés: nem én mondtam] Asszem a hálószobában az "Ásító inas" lesz, míg a konyhában a "Köpülő nő"... bár személy szerint én a nappaliban jobban örülnék egy kicsit világosabb képnek. Célnak Szinyei "Lila ruhás nő"-je tökéletesen megfelel.

macskakaparta: koszacica | 0:55

 

4. lettem

Gocartozni voltunk tegnap. Céges buli volt. Bár nem az én cégemé. Megismertem a munkatársait. Ahogy elvárható egy programozó társaságtól, nem egy szószátyár banda... ill. nem túlságosan vevők az új elemekre [olyanokra, mint pl. én]. Mindezeket leszámítva fantasztikusan éreztem magam. Nincs mese, sebesség őrült vagyok! :o) Bár az depoból kiállást sikerült azzal kezdenem, hogy bemutattam egy gyönyörű piruettet, és hirtelen nem tudtam, hogyan fogok menetirányba állni. Van egy olyan érzésem, hogy a "ki ez???" kérdésre igen halkan hangzott el "a barátnőm..." válasz. Ám az első kör megpróbáltatásai után igen jól megoldottam a feladatot, és már csak hevességemből következő kicsúszásaim voltak. Sajnos volt egy olyan is, amit rosszkor, rossz helyen mutattam be: versenyen, amikor harmadik helyen autókáztam, és a nyomomban lihegett a negyedik, aki valószínűsíthetően az én helyemre pályázott. Így, amikor megperdültem, nem, nem állt meg, hogy én így tudjam tartani a pozíciómat, nem, elment mellettem. És amikor két körrel később még egy hasonlót produkáltam, dobogós reményeim végleg elszálltak... Még szerencse, hogy csak az első kettő jutott tovább. Ha harmadik lettem volna, a guta ütött volna meg, hogy nem kerültem be a döntőbe. Így legalább büszke voltam magamra, hogy a hatodik rajtkockából rajtolva, negyedik lettem!

Mikor megyünk újra??? :o)

macskakaparta: koszacica | 11:16

 

Egy csiga lehet gerinctelen. Mióta vagy csiga?

Már mindenki tudta, hogy hogyan is működnek a dolgok egy cégen belül, és csakis engem felejtettek el tájékoztatni erről? Hogy a "mosolygok a szemedbe, aztán jól bemártalak" az nem is olyan ritka, mint ahogy Vikike azt elképzeli/te? Hogy rohadt szemét, mocskos módon el lehet halászni, és utána magáénak mondani azt a sikert, amit mindketten tudunk, nem ő ért el. Csak az a baj, hogy ezt a mentalitást már jó édes apámnál se szerettem, amikor egész kicsi koromtól egész nagy koromig [mostanáig] bármit elértem az az ő eredménye volt. "Megcsináltad... DEEEE!!! Ha én nem baszogatlak..."
Ha valakinek nem ismerik el az érdemeit, sőt... az a világ egyik legnagyobb megaláztatása. Ilyenkor kigúnyolják, és jól berugnak az emberbe. Hogy miért? Nagyon egyszerű a válasz: emberek vagyunk - és még akkor is ugyanez a helyzet, ha a cél valamiért közös. A legtöbb ember egy mocskos, számító csúszómászó, gerinctelen árnyékember! Mert, hogy az ilyet nem nevezem embernek, az is biztos. Belém lehet rugni úgy, hogy sírjak, de megtörni nem olyan egyszerű. Senki ne higyje azt, hogy nincsenek tartalékaim. Igenis vannak, csak nehezen viselem az igazságtalanságot és a képmutatást.

Az emberek vajon mióta ilyenek? És miért? Vajon az állatoknál miért nem alakult ez ki? Ők nyiltan kimutatják pl. egy falkatársukkal szemben, ha gyengének tartják - de nem mézes-mázoskodnak a képébe, és hordják le a földik az alfa-hím előtt.
Az embernek ideológiát kellett találnia a gonoszságra. Arra a gonoszságra, amit csak a másik ellen tud elkövetni. Így jött a képbe az alma és a kígyó - és ezentúl joggal lehetünk számítóak és képmutatók. A közösség, mely annak idején összetartotta az embereket és közöst célt adott nekik, többé nincsen. Egyedülálló lények vannak csupán, és mind-mind rendelkezik egy önálló [saját magának jó] céllal. Ami nem is lenne baj, ha ehhez tisztességes eszközöket felhasználva jutna el. Ám ma már megengedett a csalás, a furás, a másik szapulása és földbetiprása. Azt senki, de senki nem ismerné el önszántából, ha ezek ellenére is gyengének bizonyul.

Kimondom én helyetted: "Szar vagy és gyenge. Ezek mellett nem ártana, ha egy gerincet is beszereznél, amiről oly' sűrűn papolsz! Tisztelettel - megbecsülés nélkül: Cica"

macskakaparta: koszacica | 11:40

 

Költözés - hamarosan

Hallottatok már költöző macskáról? Nem? Nos én pár hónapon belül aleszek :o) Bizony. Egy önállósodó, valakivel együttélő [szegény Ő] cica. Egyre jobban tervezgetek. Igen, mert azt a falat ott ki kell verni... A szobát ki kell festeni...zöldre...kékre...sárgára...ööö...majd eldöntöm mire. De akkor még ott van a fürdőszoba kérdése, amely megoldásra vár. Mekkora mosógép is fér oda be? És mi mekkorát akarunk? Persze nem egyszerű mosógépet, hanem akor már mosó-szárítót. Akkora lakásba nem lehet teregetni sehová, mindenhol zavarna. Erkély sincs. És még a konyha berendezése egy pettyet képlékeny...egy biztos: amerikai konyhát akarok. [najó...szeretnék]
Milyen jó is lesz!!!

macskakaparta: koszacica | 12:55

 

Határtalan és bosszantó önfejűség

Hogy én mennyire tudom gyűlölni a vélt felsőbbrendűséget, a lenézést és a lekezelést...mindezt a totális egyénietlenség jegyében. Hogy egy ember nem képes meglátni érzéseket, és felületes kapcsolaton kívül másra nem képes - számomra szánalmas. Átgázolni embereken az állítólagos siker érdekében, a legrosszabb módszer. De a legviccesebb az egészben, hogy még nem is működik. Nem baj, én csak egy egyszerű halandó vagyok, akinek nincs kompetenciája befolyást gyakorolni egy ilyen egyén gondolkodásmódjára. Miért kell elfogadni mindent feltétel nélkül, amit Valaki mond... és miért kell elengedni és még véletlenül sem átgondolni azt, amit egy valaki más [de akinek egészen véletlenül ugyanaz az érdeke és célja].
Így csupán maradok őszinte [de nem feltétlen] híve: a beosztott - az alattvaló - a lenézett...

macskakaparta: koszacica | 13:03